In memoriam Schmidt Ferenc

kepek

In memoriam Schmidt Ferenc…


Ami van, létezik, mozog, teszi a dolgát, az nem kíván megokolást. Természetes a léte. Amikor azonban hirtelen eltűnik, belénk hasít a ránk szakadt üresség. Ez történt Schmidt Ferenc, Feri bácsi halálakor, május 26-án. Egy ilyen ember távozása nagy veszteség a családnak, a közéletnek, a városnak és még a hazának is. Ő az, aki képes volt magokat ültetni, amelyekből élet fakad.

Feri bácsi életútja, közéleti tevékenysége nagyon gazdag, az élet több területén maradandót alkotott.

1956-ot egyetemistaként élte át, a forradalom elsöprő szele, ideológiája, eszmeisége magával ragadta, és meghatározta további egész életét. Majd jött 1990, az úgynevezett rendszerváltás, ahol politikai pályán, az MDF színeiben országgyűlési képviselő lett. Ő akkor még hitt a politika tisztaságában, hogy ezen keresztül segíthet az embereknek, és előjött belőle 1956 szellemisége, a szabadság íze. Ez az időszak is meghatározta a jövőbeni tevékenységeit. A politikai pályán eltöltött éveit kamatoztatta a későbbi közéleti civil tevékenységeiben.

Várpalotán, illetve Pétfürdőn, ahol élt, több erőteljesen működő civil szervezetnek meghatározó tagja lett. Mindig fontos volt számára az 1956-os forradalom üzenetét vinni az emberek, az ifjúság közé. Ezért tagja és később alelnöke lett az Országos ’56-os Szövetség helyi szervezetének, az 56-os Klubnak. Közben feladatának érezte a történelmi eseményeinkre való megemlékezések, a parlament által is indítványozott emléknapok megszervezését. Volt időszak, hogy ezeken a megemlékezéseken egyedül, vagy csak néhány társával együtt volt jelen, és hozta az ’56-os zászlót, a fáklyákat, mécseseket. Mindegy volt számára, hogy a politika szele jobbról vagy balról fújt, ő ment, és tette a dolgát. Nem állt be a lelkes ostobák és a minden rendszerhez alkalmazkodók sorába. Nem várt kitüntetést azért, amit tett, de tudom, mennyire fájt neki, hogy a nemzeti ideológia és öntudat, beleértve ’56 szellemét és az ő személyét is, időnként kívül maradt az úgynevezett „nagy emberek” látókörén. Azonban mindezt csendben, nem verve nagy zajt maga körül, elviselte, megtestesítve ezáltal a nyugodt, bölcs erőt.

Feri bácsi egy szerény, udvarias, intelligens, de vagány egyéniség volt. Ez utóbbit mutatja például a sport, mely életében szintén fontos terület. Szenvedélyes futó volt. A 60-as években társaival túrát szerveztek a Balaton jegén, sátorozva, gyalogolva. Ehhez kellett egyfajta vagányság, kitartás és persze bátorság. Már életében róla nevezték el a péti terepfutó versenyt.

Ne felejtsük el megemlíteni Isten-hitét sem, és hogy vallásgyakorló katolikusként jó kapcsolatban volt mind a pétfürdői, mind a várpalotai plébániával.

A Palotai Turul Társaság minden tagja nevében mondhatom, életünk nagy büszkesége, hogy együtt dolgozhattunk vele, munkatárs és egyben harcostárs is lett, és nem utolsó sorban az egyesület tiszteletbeli tagja. Az elmúlt 10 évben közösen vagy tőle átvéve szerveztük a történelmi megemlékezéseket, hiszen több éve készült már arra, hogy átadja a történelmi múltunkat idéző megemlékezések szervezését. Bármikor számíthattunk az ő kiváló szónoki tehetségére, történelmi tudására, életbölcsességére és személyi kapcsolatrendszerére. Természetesen nem szeretném őt kisajátítani számunkra, hiszen ő mindannyiunk Feri bácsija volt.

Szinte minden héten benézett hozzám, inotai otthonunkba, csak 5-10 percre, hogy megbeszéljük az aktuális feladatokat, értékeljünk egy-egy rendezvényt, vagy csak átbeszéljük a városban, országban zajló eseményeket. És soha nem jött üres kézzel, egy-egy könyvet, kiadványt mindig mutatott, hozott, hagyott ott nálunk. 10 éves együttműködésünk talán legnagyobb, maradandó gyümölcse az Inotán vele és az önkormányzattal közösen felállított ’56-os emlékmű, mindkettőnk nagy álma.

Az utóbbi félévben egyre ritkultak a látogatásai, amikor pedig találkoztunk, többször említette, hogy nincs jól. Kimondhatatlan az űr, amit hagyott, mintha családtag lett volna. 3 nappal a halála előtt beszéltem vele telefonon. Utolsó beszélgetésünk volt. Azt ígérte, hogy jön a hősök napja megemlékezésre, de aktív szervezőként már ne számítsunk rá a rendezvényeken, azonban sokat gondol ránk, és tudja, hogy mi fáradhatatlanul végezzük a dolgunkat. Feri bácsi nagy terhet és munkát hagyott ránk, de egyben nagyon felemelő és nemes feladatot is.

Feri bácsi, hitünk szerint remélhetőleg már megnyílt számodra az ég. és a Szentháromságos Egy Isten dicsőségében elnyerted az örök életet!

 „Ideje van már, hogy vízre szálljak,
fénylapok úsznak a felszínen.
Jobb lenne élni, ámde túl a fák már
arany kezükkel intenek nekem.”
(Bereményi Géza)

Gágó Zsolt, a Palotai Turul Társaság elnöke

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.