A várpalotai '56-os hős,Berta József halálának évfordulójára emlékezett a Palotai Turul Társaság. Vaszliy Zsolt elnök elevenítette fel életének fontosabb momentumait:
"Berta József 1934-ben született Veszprémben. Szüleit nem ismerte, okmenhelyeken, majd egy veszprémi szobafestőnél nevelkedett.
Várpalotán 26-án volt az első tüntetés. Várpalota bányászváros volt, így a párt éppen a bányászoktól várta a proletárdiktatúra megvédését. Nem így történt, a tüntető tömegben főként bányászok és munkások voltak. Néhány katonatársával Berta is jelen volt a szovjet emlékmű ledöntésénél, majd a pártház elfoglalásánál, ahonnan a tüntetők fegyvereket is zsákmányoltak. Miután egy áthaladó szovjet tehergépkocsiból tüzet nyitottak a civilekre, a forradalmárok barikádokat emeltek a 8-as főúton. Berta József egy golyószóróval foglalt el tüzelőállást. Hamarosan három szovjet tehergépkocsi érkezett, és nyomban tüzet nyitott. A barikádnál tűzharc tört ki, a három szovjet tehergépkocsiból kettőt kilőttek. Összesen tizenhárom szovjet katona vesztette életét Várpalotán, ezek közül tizenegy ebben a tűzharcban.
1957. február 14-én letartóztatják.
A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével vádolták. Ügyét a Győri Katonai Bíróság különtanácsa tárgyalta Pinczés István százados vezetésével. A per fontosságát mutatja, hogy a tanács a kiemelt ügyekben eljáró népbíróságok hatáskörével rendelkezett. 1957. november 5-én első fokon életfogytig tartó börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték.
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János alezredes vezette különtanácsa 1957. december 10-én szervezkedés vezetése mellett a szovjet katonákkal vívott harc miatt bűnsegédként elkövetett gyilkosságban is bűnösnek találta, ezért az életfogytiglani börtönt halálbüntetésre súlyosította. Kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács 1957. december 28-án elutasította, az ítéletet 1958. január 2-án a Budapesti Országos Börtön udvarán végrehajtották."
A rendezvény koszorúzással és a Himnusz eléneklésével zárult.
